Mit is jelent a Diderot-effektus?

Diderot természetfilozófiája alapján az ember materiális lény, mely a világegyetem egy darabját képzi, ami a mindenséggel szoros kapcsolatban áll. Értelmezésében az emberi személyiség alakulásában az emlékezet játssza a legfontosabb szerepet, hisz az emlékek által érzékeli önmagát.

Identitástudatunkat a szociális helyzet, szocializációs szintek és empirikus tapasztalataink egyaránt formálják, természetesen nem egyenlő arányban. Diderot emberképe szorosan beleillik századunk legmeghatározóbb jelenségébe, a fogyasztói társadalomba. A fogyasztói kultúra előtérbe kerülésével Diderot filozófiája egészen új irányt vett.

Életünket a folytonos vásárlási kényszer alakítja. Egy új termék magunkhoz vevése a megelégedés érzését hordozza magában. A vásárlás iránti ösztön érthető, hogyan is juthatnánk hozzá az emberi élethez nélkülözhetetlen termékekhez?
Léteznek számunkra kedves tárgyak, melyekhez jobban ragaszkodunk, mint az alapvető szükségleteket kielégítő dolgokhoz. Ezzel nincs is probléma.

A Diderot-hatás ezzel szemben azt jelenti, hogy a vásárlás nem csupán egy kényszer cselekvés, amit akkor végzünk, ha elkerülhetetlen számunkra. Önazonosságunk egy részévé válik a vásárlási mechanizmus, nem tudunk tőle elidegenedni. Megszállottan keresünk új tárgyakat, halmozzuk azokat a végtelenségig, korlátok nélkül.

Meglátásom szerint a legfontosabb kérdés: hogyan motiválhatnánk önmagunkat?
Tucatnyi modell létezik azokról az ösztönzési módszerekről, melyeket szervezeti szinten alkalmaznak vállalatok az individuum hatékonyságának növelése érdekében. Ezen elméletek az egyén szintjén az élet bármely területére átültethetők.

Adott célstruktúra személyre szabásával a probléma természete azonnal testet ölt. Elménk nagyszerűségét tükrözi, hogy képesek vagyunk döntéseinket mérlegelni és bizonyos kiválasztott szempontok alapján sorrendbe helyezni. Hunt elmélete alapján célként jelenhet meg az anyagi jólét, a munka strukturáltsága, a kapcsolatrendszer, elismertség, autonómia, hatalom, kreativitás. Rajtunk múlik melyik tényezőt értelmezzük elsődleges fontosságúnak.

Érdemes megemlíteni, hogy az ambíciók önmagukban nem vezetnek végig minket a boldogság útján.

Felelősséggel tartozunk azért, akik vagyunk.

A Diderot-hatást nevezzük egyszerűen kényszeres felhalmozási vágynak, vagy szenvedélybetegségnek, ami nem írható a fogyasztói társadalom egyedüli számlájára. 
A pénzbeli juttatások egy bizonyos szintig a boldogság érzetét kelthetik, míg az anyagi biztonságot megteremtik. Az ember ennél mégis komplexebb élőlény, szeretnék élni ezzel a hipotézissel.
Ki ne vágyakozna azért, hogy elnyerje más emberek tiszteletét, hogy barátságokat köthessen és megoszthassa gondolatait.
Életünk minden ciklusában eltérőek, hogy mit szeretnénk elérni. Egy dolog viszont megegyezik mindannyiunkban, szeretnénk önmagunk lenni.
A cél kelthet bennünk félelmet a boldogságtól való távolság, vagy a kihívás okozta tehetetlenség érzete miatt. Szerintem egyszerűbb, ha magunkba tekintünk és megismerjük önön vágyainkat.

Mi határozzuk meg céljainkat, s ambícióink mutatják az utat a boldogulás felé. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy személyiségünk állandó fejlődése során velünk együtt más utat vehet a boldogsághoz vezető ösvény is.